KÉTEZERHUSZONEGY MÁRCIUS TIZENEGY, CSÜTÖRTÖK.
ez is nagyon hajnal. vannak decensen szar napjaim. ja igen, a rekord kedvéért tegyük hozzá, hogy ez már ofisöli a harmadik hullám, ofisöli harmadszorra bezártunk február végén, állítólag március tizenötig, de ugye finoman mondva is az vonatkozik ennek a valóságtartalmára, hogy lófaszt. tulajdonképpen egészen jó statisztika, hogy az egy év leforgása alatt, amióta megy ez a nem tudom miért, de nagy ingerenciám van szájbakúrtnak nevezni kovid, szóval ja, most lesz egy éve, hogy először zártunk be, és ez alatt három projektnek is a végére értem, és ez nem rossz szám. csak átlagban háromnaponta azon szorongok alvás helyett, hogy milyen szakmában leszek képes folytatni a munkát, ha váltani kell vagy nem bírom tovább elviselni ezt a kiszolgáltatottságot és kihasználtságot és hálátlanságot és hierarchiát és alulfizetettséget. szóval rendkívüli elsővilágbeli problémáim vannak, ahelyett, hogy örülnék, hogy eleddig ez a szájbaszeretett szarság elkerült, bár ma nagyon hangosan és szemérmetlenül hátbaköhögtek másfél méterről maszkban, úgyhogy most számolhatom a napokat. anyukámat mindeközben hajnali reggel hétre rendelték be a pontra astrazenecáért. igen, talán ebben a trágár és szokatlanul ritmustalan posztban néhány betű az útókornak erről is elfér, hogy bizony, most hívták másodszorra, első kézből láttam, hogy tényleg behívták-aztán-lemondták-aztán-újrabehívták az embereket holmi adminisztrációs hibára hivatkozva. az ellenzék meg hallgat, ami egyébként tökre jól esik, mert minek folyton a hangulatkeltés, de fordított helyzetben már a keresztvizet leszedték volna róluk a drága ellenlábasok, szóval kicsit olyan, mintha mégsem hallgatna, mert a fejemben a sajtó már önjáró módon ordibál saját felelősségének teljes nemtudatában. egyébként volt a múlt-most héten egy online dokumentumfilmfesztivál, és onnan három filmet is megnéztem úgy, hogy tulajdonképpen a filmnézéssel töltött idő eltörpül az elmúlt hetemben. néha nem is tudom mit csinálok, csak nézek magam elé, és máshol vagyok. decensen szar napjaimon ebben a másik létállapotban feltűnően sokat szitkozódom. és valahogy azt képzelem, hogy az teljesen oké, hogy miközben hálás mennyiségben el vagyok látva feladattal háromnaponta arról rémébrenálmodom, hogy ott állok majd a semmivel a semmiben. tetszőleges káromkodás helye.
