KÉTEZERHUSZONKETTŐ JANUÁR TÍZ, HÉTFŐ.

fene gondolta volna két éve, hogy még két év múlva is tartani fog ez a szar. a pesszimista reményeim azok voltak, hogy egy évvel ezelőttre ezt el lehet felejteni, már ha meglesz az oltás. most meg van bennem három adag, aztán ez se garantál túl sok mindent, mert az már kiderült, hogy az oltás nem állítja meg. ráadásul elég rövid ideig segít. gyakorlatilag alig tudok olyan ismerőst felsorolni, aki még nem kapta el, és ez sem dob fel különösképpen, mert nekem valahogy még mindig nem jött meg a kedvem hozzá. nyárra angliában már biztos a delta volt a domináns változat, lehetett hallani rebesgetve, hogy azt bizony oltottak is elkapják, az ott a harmadik, itthon a negyedik hullámot robbantotta, most meg amikor lecsengőben lehetett volna a negyedik, előkerült az omikron, és karácsonykor, de főleg szilveszterkor úgy berobbant az ötödik, hogy véget sem ért a negyedik. azt hallani, ez kevésbé súlyos, de még könnyebben terjed, jobb híján el is hiszem, de azért persze mondják a halálozási adatokat is mellé. most azért relatíve folydogál az élet, semmit nem zártak be meg sehonnan senkit nem zártak ki, csak maszkot kell hordani zárt terekben, meg bizakodóbbak az emberek az enyhébb tünetegyüttesektől is, és érzem, hogy engem is megnyert magának egy kicsit ez a reménykedés, hogy talán akkor előbb-utóbb náthává szelídül ez, de ez persze annyira laikus hit, hogy nyilván az ilyenekből lehet jól pofára esni. a fene se tudja, hogyan tovább. (jaj, azt mondtam, hogy választási év is van?)

KÉTEZERHUSZONEGY MÁJUS TIZENHÉT, HÉTFŐN.

nem követem le rendesen az eseményeket, legalább kicsit korrigálok. most az április harmincadikán elért 4 millió elsőoltott és a kitűzött 5 millió elsőoltott között vagyunk társadalmilag, és épp az van mondva, hogy meccsek-színházak-mozik már lehetnek, de a lagzik csak 5 milliótól vagyis május végétől. na nem azért, mert akkorra biztosan meglesz az 5 millió, hanem mert csak (azt mondják, hogy mert a lagzikat szervezni kell). dolgozom ffp2-ben és mellette most sok van rajtam kicsit. amúgy furcsa a dolgok természete, hogy a dolgok vonzzák a dolgokat. kicsit olyan, mintha néha egy-egy időszakig konstans hétfő lenne.

KÉTEZERHUSZONEGY MÁJUS HÁROM, HÉTFŐ.

remélem, azért van ember, aki azért kezdett el blogolni, hogy rögzítse ezt az időszakot, és aki rögzíti is. én most csak annyit, hogy bár pontosan tudom, hogy pontosan a manipulált viselkedést mutattam be ezzel, és ez eléggé fel is háborít, de bizony kivettem a részemet az április harmincadikai nagy fájzer-hisztiből. próbálok arra gondolni, hogy ha ezt objektíven nézzük, ezt sokadmagunk fütyülte, és a látszólagos fütyülők táncoltak, ha úgy vesszük, a netadó óta nem volt ilyen. ha meg úgy vesszük, akkor bizony számolom a napokat, mennyi telik el ettől a tömegélménytől. holnap (ami már ma) mennem kell jelenlétileg dolgozni.

nyenyenyenyenyee

KÉTEZERHUSZONEGY, ÁPRILIS HUSZONKILENC, CSÜTÖRTÖK.

*vigyázz, trágár*

na akkor most kipróbáljuk azt az sz betűs izét, ami igazából két sz betűs izé egyben, valami ólás abadság, mert most, igaz, röviden, de szépen le fogom írni, hogy tudniillik 

KÉTEZERHUSZONEGY ÁPRILIS HUSZONHAT, HÉTFŐ.

legyen egy poszt arról is, hogy kisütötték, hogy szombattól nyitva lehessenek a teraszok reggel öttől este fél tízig. ami ugye azért jó, mert már lassan újra csak napi kétszázan halnak meg, tehát ez már miaznekünk, két hét múlva az egészségügyisek egyenest könyörögni fognak új betegekért, nem tudván mit kezdeni a rájuk szakadó irgalmatlan szabadsággal. nem mondom, hogy nincs eléggé elegem, de az a nagy büdös igazság, hogy ha már az elmúlt egy évben nem kaptam el ezt a szart, nem azért ültem bent a lakásban valami irgalmatlanul sokat, hogy most elkapjam.

KÉTEZERHUSZONEGY ÁPRILIS HUSZONEGY, SZERDA.

amúgy ha belegondolok, teljesen nonszensz, hogy többféle vakcinát dobtak piacra. tökre elég lenne egy, ami jó, és akkor nem lépnének be újabb és újabb megkülönböztetések a rendszerbe. hogy az egészségügy is piacosodva van, nem újdonság, de attól még a belem kifordul.

 KÉTEZERHUSZONEGY, ÁPRILIS TIZENÖT,  CSÜTÖRTÖK.

na és akkor bejött a családba. mondhatnám, hogy a legaljasabb módon, de nem lenne igaz, mert eleve többféle módon, és különben is, hogyan lehetne az aljasságokat rangsorolni. ennek kapcsán rájöttem, hogy nem az van ám, hogy az élet némelyekkel igazságtalan, hanem kurvára mindenkivel igazságtalan, csak máskor. gyerekkórház. érted, hmm-hmm, kit küldjek padlóra, itt ez a cuki kis 13 éves, nem ártott soha senkinek, na ő jó lesz. úgyhogy tanultam még négy betűt, mis-c, reménykedünk, hogy az m nem igaz belőle. kábé mindenben elvesztettem a hitemet. mármint, hogy van értelme. (mármint nem is tudom, miért gondoltam, hogy van, talán hogy menjen ez a dolog, hogy élni.) csak a hülye életösztön maradt meg. meg hogy tényleg csak a pillanat van. meg hogy van pár a nagy egész szempontjából teljesen random feladatom, amiben vagy lelem örömem vagy nem. rohadtul csak eltöltjük az időt ezen az egyre élhetetlenebbé váló földön. nem tudom, mi bíztatót mondanék a gyerekemnek, ha lenne.