2022. január 10., hétfő

KÉTEZERHUSZONKETTŐ JANUÁR TÍZ, HÉTFŐ.

fene gondolta volna két éve, hogy még két év múlva is tartani fog ez a szar. a pesszimista reményeim azok voltak, hogy egy évvel ezelőttre ezt el lehet felejteni, már ha meglesz az oltás. most meg van bennem három adag, aztán ez se garantál túl sok mindent, mert az már kiderült, hogy az oltás nem állítja meg. ráadásul elég rövid ideig segít. gyakorlatilag alig tudok olyan ismerőst felsorolni, aki még nem kapta el, és ez sem dob fel különösképpen, mert nekem valahogy még mindig nem jött meg a kedvem hozzá. nyárra angliában már biztos a delta volt a domináns változat, lehetett hallani rebesgetve, hogy azt bizony oltottak is elkapják, az ott a harmadik, itthon a negyedik hullámot robbantotta, most meg amikor lecsengőben lehetett volna a negyedik, előkerült az omikron, és karácsonykor, de főleg szilveszterkor úgy berobbant az ötödik, hogy véget sem ért a negyedik. azt hallani, ez kevésbé súlyos, de még könnyebben terjed, jobb híján el is hiszem, de azért persze mondják a halálozási adatokat is mellé. most azért relatíve folydogál az élet, semmit nem zártak be meg sehonnan senkit nem zártak ki, csak maszkot kell hordani zárt terekben, meg bizakodóbbak az emberek az enyhébb tünetegyüttesektől is, és érzem, hogy engem is megnyert magának egy kicsit ez a reménykedés, hogy talán akkor előbb-utóbb náthává szelídül ez, de ez persze annyira laikus hit, hogy nyilván az ilyenekből lehet jól pofára esni. a fene se tudja, hogyan tovább. (jaj, azt mondtam, hogy választási év is van?)