KÉTEZERHÚSZ NOVEMBER HUSZONKILENC, VASÁRNAP. ha potenciális olvasóim nem ugyanazt a valóságot élnék (ami különben így van, már senki sem éli ugyanazt a valóságot, mint bárki más, de azért mégis), akkor most nyilván magyaráznom kellene, hogy igen, nem viccelek, megint itt ülök lassan húsz napja a lakásban, mert november 11 óta nemcsak megint kijárási korlátozások vannak, de megint át lettem paterolva hómofiszba, ami mondjuk felborítja azért a munkavégzésemet, de bőven vannak a munkámnak olyan részei, amelyeknek meg meg se kottyan. az tulajdonképpen egy sikertörténet, hogy ennyi idő alatt még nem estem darabjaimra, pedig nagyon megijedtem, hogy tavasszal ellentétben most aztán fogok (mondjuk ugye mondják, hogy késés és múlás kapcsán na szóval van az a mondás). azt leszámítva, hogy megelőzőleg is hozzávetőlegesen jobb passzban voltam, azért szignifikánsan segít a dolgon, hogy otthagytam a közösségi médiát. sőt, baromira igyekszem szűrni azt is, hogy a médiából mit engedek be úgy általában, ehhez két dolgot kell egyensúlyba hozni: hogy munkakörileg (meg állampolgárilag is) tisztában kellene lennem azzal, mi van körülöttem és hogy hányok. egyrészt abból is elegem van, hogy különböző források alapján különböző (rosszabbb esetben) verziói, (jobb esetben) interpretációi vannak a valóságnak, másrészt abból is elegem van, hogy mindenki mégis ugyanazon csámcsog, legyen az georgeclooney vagy demeterszilárd. asszem a csámcsogásból van leginkább elegem, hogy mindegy is min, csak lehessen csámcsogni, mert csámcsogok tehát vagyok, ez a kortárs krédó. valahogy baromira zavar, hogy mások tapossák elém az ösvényt, merthogy baromira nem tudok bízni ezekben a másokban, mert köszönőviszonyban nincsenek már az érdekeink egymással. és amikor azt hinnéd, hogy esetleg létrejön egy érdekközösség merthogy globális felmelegedés meg világjárvány, akkor se érdekközösség baszki, mert a saját anyjuknak beadnának egy nemhatékony vakcinát, ha az szolgálja az üzletet vagy a mittudoménmit. amivel csak az a baj, hogy én, aki nagyon tud haragudni az antivaxxerekre, nem bízom már ezekben a vakcinákban sem, inkább beásom magam a parketta alá és házhoz hozatok mindent, csak ne kelljen valami olyat beadassak magamnak, amiben nem vagyok biztos, hogy nem kamu vagy szar vagy neadjisten veszélyes (ami ugye tipik antivaxxer érv). szóvalhogy úgy ezért van elegem némiképp mindenből, ami a tömeghipnózisban való részvétellel jár, és ugye ilyenkor mindenki extrasokat locsolgathatja a kis cserepes szubjektív, médiából konstruált valóságát este nyolc és hajnal öt között, amikor pedig eddig milyen kellemesen leihatta magát a haverokkal, hogy gondolni se kelljen pár óráig erre a kurvaéletre ugye. szóvalhogy nem, inkább az eszképizmus, és ha valóság, akkor legyen minél kézzelfoghatóbb, mint például egy közönyös rendelet a magyarközlönyben, na az például egyértelmű, még ha csak a tükörneuronjaim tudják, hogy képletesen basz pofán, ha pofánbasz. ha meg nem valóság, akkor az jó, érdekelnek nagyon a képzeletbeli dolgok, de akkor légyszi rugaszkodjunk el.
