KÉTEZERHÚSZ ÁPRILIS EGY, SZERDA.
nézem az ifjú pápát. régi tartozás. filmes hagyjukmekkora műveltségemnek azért része volt egy-két sorrentino, de mindig ott motoszkált bennem az érzés, hogy sorrentinót igazán csak férfiként lehet átérezni. (ami azért vicces, mert kislány korom óta férfihősökkel azonosultam, mert például azok voltak.) sőt, néha az is, hogy egy szexista nőképnek kellene tapsoljak, ha azt mondanám, tetszik. picit ez most is van, hogy sorrentino egy macsó. de ezzel a sorozattal most megszerettem. ja, nem vagyok a szinkron híve, de lusta voltam utána menni az eredeti nyelvűnek, mert stólandrás szerintem szuper. ha szar, úgyis öt perc után utánamentem volna, milyen eredeti hanggal. amúgy szorosolvasok, sütök, és azon gondolkodom, hogyan sikerült az én emberismeretemmel mégis ilyen dolgokba belefutni.
