KÉTEZERHÚSZ MÁRCIUS HÚSZ, PÉNTEK.
azért kell blogot írjak, mert különben elkerülhetetlenül összefolynak a napok. a nem várt hatások közé ez nyugodtan odasorolható. bár lehet, hogy ez egyénfüggő, de arra jöttem rá, hogy ha a különböző tevékenységeket különböző helyekhez kötöm, akkor számomra jobban különválnak a dolgok. lehet, hogy ez a küzdelem része a memóriámmal. ami napi szintű. ma például megint elkeseredtem rajta, hogy mennyire elfelejtem a dolgokat. nem nyugtat meg, de anyukámat igen, hogy ő, akinek ugyanilyen a memóriája, régen többször azt hitte, hogy baj van a fejével. számára megnyugtató, hogy én is ilyen vagyok, mert ezek szerint mégsincs baj a fejével. de számomra ez így is elkeserítő. ma sokat telefonáltam, mindenféle munkaügyileg, és aztán nem igazán tudom megmondani, mit csináltam még. krumplipürét. meg vártam. meg listákat. ha túlélem ezt a tavaszt, úgy fogok rá emlékezni, mint egy hosszú éjszakára (amikor állítólag a margit körúton mentek schrödinger tankjai)
