KÉTEZERHÚSZ ÁPRILIS TIZENKETTŐ, VASÁRNAP.
húsvét vasárnap végére értem a pápáknak. nem csak thomsen miatt, akinek például nagyon megörültem, és nem csak amiatt, hogy arra volt játszva, hogy nézőként is fanatizálva legyek a régi pápa miatt, aki addig csak feküdt minden első rész elején és végén, de körülbelül a felétől éreztem azt, hogy érdemes nézni ezt a sorozatot. onnantól mintha még vizuálisan is izgalmasabb lett volna. hogy ne legyek igazságtalan se, lehet, hogy végigmegyek rajta eredeti hanggal is, meg most különben is pillanatnyi zavarban vagyok, hogy végére értem egy sorozatnak. (de lehet, hogy belekezdek valami másba.) azt különösebben nem tetszik elképzelni, hogy malkovich és law akcentust cserélnek, de malkovich játékának körülbelül a felét elvesztettem, annyira nem tudtam összeegyeztetni a szinkronnal (amivel szintén nem akarok igazságtalan lenni). na meg arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy az egy vagyok közületek speech az angolul is ennyire gyűlöletbeszéd felhangokkal bír-e, mint most tűnt. na áthelyezem a székhellyemet a székből a paplan alá.
