KÉTEZERHÚSZ ÁPRILIS TIZENKILENC, guess what, VASÁRNAP.
van az a nap, amit az atyaúristen is arra teremtett, hogy összerakd a bibliográfiádat, ama nap pediglen így nevezteték: vasárnap. fölkelve majdnem tízkor (mert ugye éjjel hathatósan olyan baromságokkal kell elütni az időt, hogy megpróbálsz rájönni, hogy írország vezetéknevű külföldi ismerősöd vajon hogyan van a csávóval, akitől négy-öt év különbséggel született mindkét gyereke, de közötte sem voltak együtt meg azóta sem, és hogy vajon ha írországnak hívnának, én is a saját nevemet akarnám továbbadni a gyerekemnek) sms várt, hogy beszéljünk, fontos, úgyhogy két kávé után felhívtam M-et, akivel hathatósan próbáltunk belakni egy online platformot, hogy aztán megebédelvén és meghajmosván immár hárman próbálhassunk belakni egy másik online platformot. de azért ebéd előtt volt rá öt percem, hogy megvilágosodjak, és újra átkeretezzem a kutatási tervemet. szóval vagy újabb másfél óra bszkds után bontván a kapcsolatot M-mel, és volt egy fél percem belegondolni a világba, amikor hívott P, hogy mi az, amit nem mond el most nekem viszont mi az, amit én mondjak el neki. úgyhogy miután letettük, úgy gondoltam, ideje felhívni A-t, hiszen már vagy három órája megírta, hogy jó lenne, ha ma beszélnénk. úgyhogy felhívtam A-t, aki kinyomott, majd visszahívott, hogy hívjam fel K-t (közben félig utána tudtam nézni, mit kell megmondja P-nek). úgyhogy felhívtam K-t, hogy beszélünk-e ma hárman A-val, miután este beszélek majd ezúttal a harmadik platformon N segítségével M-mel. De K-val megbeszéltük, hogy holnap beszélünk. Úgyhogy írtam is S-nek, hogy szerintem már kedd után ráérnék egyet beszélgetni vele. A közben visszahívott, hogy mit mondott K, úgyhogy végül beszéltünk inkább ketten egy órányit. ez után még volt egy órácskám az esti körig M-mel, szóval futottam még néhány kört P-nek, meg ettem egy zabkását. M és N után, úgy este tíz magasságában, amikor már az atyaúristen is azt akarta, hogy végre előbbregördítsem a bibilográfiát megszólalt a telefonom. K2-vel is leraktuk negyven perc után. akkor még néztem egy kicsit a monitort, és rajta a bibliográfiámhoz hozzátoldott öt-hat szomorú kis tételt, aztán elmentem zuhanyozni. van az a nap, amit az atyaúristen is a telefonközpontoknak teremtett, és ama nap pediglen eme szomokás blogbejegyzéssel ér imígyen végett.
