KÉTEZERHÚSZ MÁRCIUS HARMINC, HÉTFŐ.
ma digitálisan okultam, déltől este nyolcig, némi szünettel. valahogy sokkal fárasztóbb, mint a személyes jelenlét. headsettel van mikrofonom, bedugott fül. az ember egyébként is hallgat ezt-azt, de itt újra és újra tudatosítanom kell magamnak, hogy ez, más headseten át érkező dolgokkal ellentétben nem a háttérben megy, amit időnként el szabad eresztenem a fülem mellett, nem lehet beleábrándozni vagy csak lazán firkálgatni közben, mint amikor egy jót csevegsz telefonon, ebből most neked okulni kell. úgyhogy nagyon, nagyon sokat jegyzeteltem. folyton figyelni a mikrofonra, hogy ki van kapcsolva, be van kapcsolva, nem egyértelműen egyirányú a kommunikáció, nem az van, hogy befogadsz, mégsem az van, hogy az agyam arra állna rá, hogy szabad kérdéseim legyenek. találkozol emberekkel, de mégsem találkozol emberekkel, fárasztó. akartam még utána dolgozni, de másra nem maradt már agykapacitásom. megnézem, mi megy a világ színházaiban, aztán bekapcsolok egy sorozatot.
