KETTŐEZERHÚSZ MÁRCIUS TIZENÖT, VASÁRNAP.
nagy lendülettel nekiindultam tegnap, hogy meg fog változni az életem, és akkor eltöltöttem egy teljesen aszociális vasárnapot ennek örömére és a teljesen aszociális vasárnapok mintájára. illetve nekikezdtem a napnak, hogy akkor én majd rendet rakok, hiszen úgyis eljött a világvége, majd utána ráér a munka, és akkor kaptam egy munkatelefont, hogy de lusta vagyok, majd kaptam egy munkaímélt, hogy de destruktív vagyok, és akkor kaptam egy menetet a "igazukvannemérsztesemmitszégyelldmagadakkornemkellvelemdolgozni" hullámvasúton, aztán megnyugtattam magamat, hogy most igazából kurvára lényegtelen dolgokon sajnálom magam, mert az élet nyilvánvalóan nem megy tovább, ez az egész csak egy illúzió - na és akkor takarítás helyett nekiültem dolgozni. ami kitette a napom nagyobb részét. külföldieknek meg belföldieknek írogattam, és elkezdtem mindent leírni, mert újfent kiderült, hogy memóriám az nem van, hanem nincs. időnként elolvastam egy-egy civil írását arról, hogy mekkora szarban leszünk ahhoz a szarhoz képest, amiben most vagyunk, ha kimegyünk a házból, a teljesen botrányos "tevagyaközépvezetőkimaradjonotthonhanemte" retorikával sikertelenül megpróbáltam lebeszélni anyukámat arról, hogy holnap bemenjen a munkahelyére, diagnosztizáltam magamat és több közvetlen munkatársamat a vírussal, mert nyilván aki az elmúlt egy hétben influenzás volt, az valójában nem influenzás volt ugye, elolvastam, hogy meghalt az első magyar meg aztán azt is, hogy már előtte meghalt egy másik első magyar, boldog voltam a fiatalszínészek dunánál videójától, aztán este megnéztem a kinekazégalattmársenkisincsent a vígszínház live műsorában, ahol a kommentszekció a legbizarrabb valami volt, hogy létezik, úgyhogy gyorsan el is tüntettem. volt egy egészen elhúzódó pillanat a napomban, amikor motiváltnak éreztem magamat, aztán lezuhanyoztam, és arra gondoltam, hogy egyáltalán gondoljak-e arra, hogy van-e értelme magamat motiváltságra kötelezni. amúgy olvastam, mit ír a barabási, aki már eleve amiatt menő, hogy a hálózattudomány menő. ennyire egyenlő esélyekkel nem indult nemzeti ünnep az átlagosnapságra az átlagosnapokkal amióta a világ. naponta többször kinyitjuk a káoszra néző ablakot szellőztetni.
